A Schumann-hullámok

Schumann-hullámok 1978-ban kerültek az érdeklődés középpontjába, amikor kiderült, hogy megegyeznek az emberi agy 7-10 Hz-es alfa-hullámainak rezgésszámával, melyek az álom és ébrenlét határán jelentkeznek a hippocampusban.

Mint később kiderült, a Schumann-hullámok az egész bolygónkat körbeölelő elektromos mezőt alkotnak, így ez a rezgés a Föld összes emlősénél azonos.

Ez az elektromágneses (EM) tér szabályozza, váltja ki és hangolja össze szervezetünk sejtjeinek másodpercenkénti sokezer kémiai folyamatát, így közvetve ez a mező gondoskodik az emberi szervezet egészségének fenntartásáról is.

gondolkodó ember lapja, 2003 február.

Az élő kozmikus rádióadó-vevők fizikája

A bioelektromosság tudományának eredményei

Dr. Grandpierre Attila

Mindannyian tapasztaljuk, hogy szervezetünk működése, közérzetünk és hangulatunk függ az időjárástól, a frontátvonulástól, a mágneses viharoktól. Kevesen tudják azonban, hogy ezekért a változásokért elsősorban a légköri elektromosság a felelős. Viharmentes időben is 100 Volt feszültség esik a magasságkülönbség minden egyes méterén, de viharok idején az elektromos tér gyorsan és jelentősen változik, és ennek a tapasztalat szerint jelentős biológiai és mentális hatásai vannak, mint például a fejfájás, nyugtalanság, izgatottság. Kimutatták, hogy az elektromágneses tér változásai különösen erősen hatnak az agyra és az idegrendszerre. A növények és állatok viselkedése gyakran figyelemreméltóan megváltozik a vihar előtt.

De viharmentes időben is jelentős szerepet játszanak a Föld ionoszférája és felszíne között fellépő elektromágneses hullámok. Ezek fénysebességgel futják körbe a Föld 40 000 kilométeres felszínét, azaz egy másodperc alatt 7-10-szer futnak el egy adott hely fölött. Ezeknek az un. Schumann-hullámoknak a rezgésszáma tehát megegyezik az emberi agy alfa-hullámainak 7-10 Hz-es rezgésszámával. Mivel az alfa-hullámok az álom és ébrenlét határán, különösen fogékony és képzeletgazdag tudatállapotot jelentenek, érdekes, hogy nemcsak az agy és a Schumann-hullámok rezgésszámai, de időbeli változásuk jellege is hasonló, akárcsak a mély alvásnak megfelelő agyi delta-hullámok és a viharok termelte elektromágneses hullámok rezgésszáma és lefutása.

A fák törzsére helyezett elektródok a fák életciklusainak kozmikus ciklusoktól függését mutatják, a holdhónaptól, a napévtől és a 11 éves napciklustól. Burr és Ravitz vizsgálatai megmutatták, hogy ezek a kozmikus ciklusok jelentős szerepet játszanak a kórházi betegfelvételek számának és a pszichiátriai betegek állapotának alakulásában. Ezek az eredmények jelzik - többek között - a geofizikai, légköri, kozmikus jelenségek kapcsolatát a biológiai és pszichikus folyamatokkal.

Ismeretes tény, hogy az élőlények testi sérülésekor szervezetük elektromos áramot termel. A szalamandra vagy a gyík farkának letörése után meginduló regenerációban az elektromos áramok játszanak irányító szerepet. Kimutatták, hogy a giliszta fejének vagy farkának levágása után, ha külső elektromos teret hozunk létre a giliszta hossztengelye mentén, ennek polaritásától függ, hogy fej vagy farok fejlődik ki a vágás helyén. Kísérletekkel megmutatták, hogy ugyanazon a helyen ismételten farok vagy fej nő ki egyszerűen az alkalmazott külső elektromágneses tér irányításától függően.

A tengeri szivacsok soksejtű élőlények, amelyeket ha szitán átpasszírozunk, sejtjeik különválva szétszélednek. Egy idő után azonban a sejtek ismét egymás felé indulnak és újból összeáll a tengeri szivacs szervezete. Kísérletek szerint ezt az újraegyesülést a szivacs sejtjeinek elektromágneses jelei vezérlik. Egyes növények növekedését jelentős mértékben meggyorsítja egy külső elektromos tér. Külső mágneses tértől elszigetelve sok élőlény fejlődése teljesen megáll. Tudományos publikációban vizsgálták az összefüggést az akceleráció, az ember huszadik századi testmagasság-növekedése és a környezet elektromos zajszintjének emelkedése között. Kimutatták, hogy a bioáramok szervezik meg az idegrendszer kialakulását, így például a béka petesejtjének elektromos tere alkotja a béka fejlődő idegrendszerének tengelyét. Az emberi szervezet olyan belső folyamatai, mint például a tüszőrepedés, a szervezet elektromágneses alapszintjének napról-napra történő mérésével előre jelezhető. Az embriók fejlődéséért és az egyes gének aktiválásáért is a bioelektromágneses terek a felelősek. A sejtműködésben az elektromágneses (EM) terek az irányító, vezérlő tényezők, megelőzik a fellépő fizikai és pszichikai változásokat. Az EM terek vezetik az enzimeket a sejtfal receptoraihoz. A legtöbb betegség az életfunkciók elektromágneses szabályozásának zavaraira vezethető vissza: így az allergia, a rák és a pikkelysömör is a szervezet sejtjeinek rádióadásainak vagy vételének gyengülésére, romlására vezethető vissza. Az élő szervezetek fejlődését, a hatalmas fák parányi magból elővarázslását az elektromágneses terek irányítják. Ezek a tények a biológiai szabályozás elektromágneses természete mellett érvelnek.

Az elektromágneses tér a pszichikai változásokban is jelentős szerepet játszik. Ezt a tényt használja föl többek között a hazugságvizsgáló gép. Az emberi szervezetben a fej és a kéz között mérhető feszültségkülönbség jellemző a szervezet érzelmi és egészségi fokára. Ravitz amerikai pszichiáter Burr kutatásai nyomán megmutatta, hogy a szervezet hosszútávú (másodpercnél hosszabb időtartamokon változó) elektromos alapszintje hipnózis idején jelentősen lecsökken, és egyértelmű kapcsolatban áll érzelmi életünk intenzitásával és pszichikai működésének szintjével.

A légkör elektromos terét 1861 óta mérik folyamatosan. 1934-ben jöttek rá, hogy egy első világháborús sebesült fülzúgásai akkor lépnek fel, amikor párezer kilométeres körzetben villámlik, és a villámokat kísérő atmoszférikus elektromágneses hullámok beérkeznek. 1960-ban Reiter vizsgálatai hívták fel a figyelmet arra, hogy a légköri EM hullámok gyakoriságával nő a sebesültek fájdalomérzete, az asztmarohamok, szívgörcsök, migrénes fejfájások kitörésének száma. Sőt, ilyenkor megnő a bűntények, öngyilkosságok, közlekedési balesetek száma, nő a reakcióidő. Összefüggést mutattak ki a légköri EM hullámok, az epilepsziás rohamok egy része (30%-a) és a szívizom infarktusok fellépése között. Kapcsolatot találtak a szívrohamok és a szférikusok között is. Kimutatták, hogy a 10 kHz rezgésszámú szférikusok gyakoriságának megnövekedésekor migrén, alvászavar, szorongás lépett fel. 178 amputált lábú alanyt négy éven át vizsgáltak. Úgy találták, hogy a fájdalmak fellépése 68%-ban együtt változik az 5 kHz-es szférikusok jelentkezésével. Emellett még a mennydörgések száma és a fantomfájdalmak is egyidejűséget mutattak. Laaber 23 tanuló koncentrálóképességét vizsgálta, és azt találta, hogy a szférikusok felléptekor a hibák száma 35%-kal nőtt.

Ugyanakkor több vizsgálat semmiféle kapcsolatot nem talált a szférikusok és a biológiai változók között. Két változó részleges együttfutása amúgy sem jelent feltétlenül oksági kapcsolatot. Ezért a kérdés tisztázására kísérleteket hajtottak végre. Mesterségesen különböző tulajdonságú szférikusokat állítottak elő. A mesterséges szférikusok a labilis alkatúaknál kábasági tüneteket váltottak ki. Más vizsgálatoknál 10 kHz-es, 50 nT erősségű mágneses szférikus 10 percen át alkalmazva az agy fali lebenyében az EEG alfa-hullámok rezgésszámát felgyorsította. A zárt térben tartózkodás a szférikusok elektromos hatásai ellen jó védelmet nyújt. A mágneses tér változása viszont képes a házak falán keresztül is kifejteni hatását. Schienle és munkatársai 1996-1998 között olyan generátort fejlesztettek ki, amely képes egy előzőleg felvett szférikus reprodukálására. 32 nőt választottak ki a kísérlet résztvevőinek. A viharfront 100 km-es körzetében a mágneses jel nagysága 50 nT-t (ez a földmágneses tér átlagértékének alig 1 százada) ér el. Erős vihartevékenység idején az elektromágneses jel ismétlődése 7 és 20 Hz között változik, épp mint az emberi agy alfa-és béta-hullámai. Ilyen "természet-azonos" EM jeleket bocsátottak ki, és mérték az agy EEG hullámainak változásait, mert mind a fájdalomérzés, az ébrenléti készség, a viselkedés jelzett szférikus-függése arra utal, hogy a szférikusok a központi idegrendszerre, a kérgi és a kéreg-alatti agyterületekre hatnak. A kísérlet eredménye azt mutatta, hogy a szférikusok új alfa hullámokat (8-13 Hz) váltottak ki. Továbbá, a jobb féltekében a béta-hullámok (14-30 Hz) is gyakoribbakká váltak. Az agyhullámok feldúsulása a szférikusok alkalmazása után 20 perccel is fennmaradt. Érdekes, hogy a kísérletben a szférikusok ugyanakkor nem okoztak észrevehető tudatváltozást, sőt testi és érzelmi változásokat sem váltottak ki.

Alpert és Fligel kutatásai azt is megmutatták, hogy a nagyfrekvenciás, több-száz kHz-es atmoszférikus jelek keletkezésük után a másodperc ezredrésze alatt hirtelen átalakulnak jóval lassúbb rezgésszámú, 1 kHz körüli hullámokká, majd tovább lassulnak, és így alakulnak át kb. 1 másodperc alatt a 100 kHz-es hullámok 10 Hz-es Schumann-hullámokká, amelyek az agyhullámok összes tulajdonságaival rendelkeznek. Agyunk tevékenysége tehát többszörösen, közvetlenül és 1 másodperces késéssel közvetve is kapcsolatban áll a zivatarok elektromos jeleivel. A 10 Hz-es Schumann-hullámok már mintegy leválnak a villámok körzeteiről, mivel a Schumann-hullámok EM rezgések, a 300 000 km/mp-es fénysebességgel terjednek, és így másodpercenként 10-szer futják körbe a Földet. A 40 000 km hosszú egyenlítő szabja meg az állandósuló hullámok rezgésszámát. A villámok elektromágneses jelei ennél a frekvenciánál már nem lassulnak tovább, mert a Föld ionoszférája és felszíne közti üregben oda-vissza verődve állandósulni tudnak, alkalmazkodva az üreg méreteihez

Bizonyos vizsgálatok mégis azt sejtetik, hogy szervezetünk szférikusokra mutatkozó érzékenysége az alapja időjárás-érzékenységünknek is. Reiter 1960-ban vette észre, hogy különböző páciensek csoportjai egy-két nappal a beálló időjárás-változás előtt panaszkodtak fájdalomérzéseik növekedéséről, amikor még ennek semmiféle látható jele nem mutatkozott, de a szférikusok tevékenysége már megnőtt. Azt is kimutatták, hogy akkor nő meg az érzékenység a szférikusok felé, amikor érzelmileg és vegetatíven egyensúlyunktól távolabb állunk. Faust összeállította az időjárási panaszok listáját. Schienle kutatásai során nemrég felismerte, hogy a több panasszal élők alfa-hullámai a laboratóriumban előállított szférikusok után erősebben és tartósabban dúsultak fel, mint a kevésbé időjárás-érzékenyeké. Lehet, hogy a távoli villámlás agyhullámaink közvetítésével befolyásolja időjárás-érzékenységünket? Lehet, hogy a természetes EM hullámok nem egymagukban, hanem csakis egymásra-következésük rendjében adják biológiai szerveződésünk, egészségünk alapját?

Az élőlények és az ember szervezete alapvetően elektromágneses szerveződésű. Az elektromágneses (EM) tér szabályozza, váltja ki és hangolja össze szervezetünk sok billiárdnyi (ezer-milliárdnyi) sejtjének másodpercenként több százezernyi kémiai folyamatát. Ez az elektromágneses szerveződés a szervezetünk elektronjaihoz és ionjaihoz kötődő, de önmagában is aktív, önindukcióra képes mező kémiai atomjaink, molekuláink mögött egyfajta finom-testként, finom-szerveződést alkot. Ez a mező gondoskodik egészségünk fenntartásáról.

Testünk szerveződési folyamatainak, akárcsak gondolkodásunk fizikai hordozói az élő szervezetek elektromágneses hullámai. Ezek a mérések szerint elsősorban a 0,1 - 100 Hz-es frekvenciasávba esnek, azaz másodpercenként 0,1 - 100 rezgést végeznek (nevezzük ezt a sávot ÉLŐ EM sáv-nak). Ugyanebben a frekvenciatartományban kelt EM jeleket a Föld mágneses tere, valamint a földrengések, az időjárási zavarok, sőt a háztartási gépek is. Agyunk elektromágneses tevékenysége négy fő sávra oszlik: az ébrenléti, ún. béta-hullámok frekvenciája 13-30 Hz, az alkotóképességre és az álomtevékenységre a 8-13 Hz a jellemző, a mély alvásra a 4-8 Hz rezgésszámú teta-hullámok, míg a legmélyebb alvásfázisra a 4 Hz alatti hullámok a jellemzőek.

A természetben előforduló ÉLŐ EM sáv hullámai kétféle módon fordulnak elő: önmagukban, és nagyfrekvenciás rezgések által szállítva. A nagyfrekvenciás rezgések szállítása azért fontos, mert ezek a 10-100 kHz-es rezgésszám-tartományban rendkívül gyengén csillapodnak terjedésük során, azaz nagyon messze eljuthatnak. Ezen a felismerésen alapszik a rádiózás is. Campbell 1967-ben kimutatta, hogy a nagyfrekvenciás és a 4-7 Hz-es rezgések forrása elsősorban az ionoszféra, amíg 4 Hz alatt elsősorban a Föld magnetoszférájának rezgései jelentősek. Az ionoszféra EM jelei elsősorban a zivatartevékenységben jönnek létre. A villámlások során keletkező EM rezgések rezgésszáma a 30 Hz-100 Hz-es és a 10 kHz-es tartományban tetőzik. A Föld légkörében keletkező elektromágneses rádióhullámok legnagyobb hullámhosszú válfaja, a Schumann-hullámok a 7,8, 14,1, 20,3, 26,4, és 32,5 Hz-nél mutatnak maximumot, egyre csökkenő erősséggel. Ezek a hullámok alig nyelődnek el a légkörben, ezer kilométeres távon csak 10%-os veszteséget szenvednek. A Schumann-hullámok és a nagyfrekvenciás hordozók elsősorban a viharokban keletkeznek, az egyenlítői Afrika, Dél-Kelet Ázsia és Közép-Amerika aktív körzeteiben.

Ha megvizsgáljuk a természetes EM rezgések és az agyhullámok kapcsolatát, a következő eredményre jutunk. Az ébrenléti 13-30 Hz-es béta-hullámok a viharfázissal kapcsolatosak, az álombeli és az alkotási lázra jellemző 8-13 Hz-es alfa-hullámok a nyugodt időjárásnak megfelelő Schumann-hullámokkal, a mély alvás 4-8 Hz-es teta-hullámai a Föld ionoszférájával kapcsolatosak. A legmélyebb alvásra a Föld magnetoszférájának rezgései gyakorolnak hatást. A 25-100 Hz-es rezgések, akárcsak a 10-25 kHz-esek, együtt változnak a vihartevékenységgel. A 8 Hz körüli Schumann-hullámok a szép időre jellemzőek, a vihartevékenység lecsillapodásával válnak uralkodóvá. A geomágneses tér zavarai gyakran szinusz-alakúak, rezgésszámuk 0,15-3,5Hz, átlagos időtartamuk 35 perc. Honnan erednek ezek a geomágneses mikro-pulzációk? Egyes kutatók javaslatai szerint a Napból kidobott plazma a magnetoszférába ütközve kelti őket.

Több szerző észrevette, hogy kapcsolat áll fenn az időjárás és az ÉLŐ EM rezgések között. König kutatásai kimutatták, hogy az ÉLŐ EM hullámok három típusra oszthatók. Az 1. típus 9 Hz-es hullámai az erős villámlással kapcsolatosak. A 2. típus 2-6 Hz-es hullámai esőzés idején, mélyen fekvő, nehéz felhőkből keletkeznek. A 3. típus 0,5-2 Hz-es hullámainak eredete ismeretlen. Napfelkelte idején a 9 Hz-es hullámok uralkodnak, később a 3-4 Hz-esek kerülnek előtérbe.

Kell azonban legyen egy 4. típus is, amely a 0,1-0,5 Hz-es tartományba esik. Ha napfelkeltekor a 9 Hz-es rezgések, később a 3-4 Hz-es hullámok a gyakoriak, akkor éjjel a 3 Hz alatti hullámok kell gyakoriak legyenek. Ezek azok a hullámok, amelyek a mély alvásban is dominálnak. Minden sávban agytevékenységünk közvetlen kapcsolatban áll a Föld mágneses terének viselkedésével! De éjjel a Nap a Föld túlsó oldalán található. Ha a 0,5-2 Hz-es hullámok eredete ismeretlen, és nappal ezt csak külső hatás, esetleg a Nap kidobott plazma-tömegei képes csak kiváltani, akkor miféle hatás rezgeti éjjel a magnetoszférát? Hogyan rezgeti éppen azzal az elektromágneses hullámmal, amelyet alvás közben az élő szervezetek agya termel? A válasz egyrészt a Napból kidobott, a fénynél jóval lassabban mozgó töltés-csomagokhoz, másrészt egy mágnesesen tevékeny Holdhoz vezet.

Örményi Imre, hazánk jeles biometeorológus kutatója megfigyelte, hogy a Nap nagy proton-kitöréseit rendszerint a Föld mágneses terének 3Hz körüli rezgése követte. A 3 Hz-es mágneses hullám pedig különösen érzékenyen befolyásolja idegrendszerünk tevékenységét. Ilyen hullámok jelentkeznek a hidegfrontok beérkezésekor is, ezekről pedig tudjuk, hogy megterhelik a szervezetet. Hidegfront átvonulásakor az eddigi meleg levegőt hideg váltja fel. A meleg és a hideg levegőtömegek gyors cserélődése a levegő elektromos töltéseit, és így a légköri elektromos teret is gyorsan változtatja. Mivel pedig szervezetünk tevékenysége rendkívül érzékeny az elektromágneses terek változásaira, ilyenkor azok, akiknek szervezete lassan alkalmazkodik, különböző panaszokat észlelnek magukon. A hidegfront betörése erre érzékenyeknél idegbántalmakat okoz, a kedélyállapotok jellegzetes hullámzását. Ilyenkor a belső érzékelés érzékenysége is felfokozódik. A szívverés lelassul, a pupillák összeszűkülnek. A 3 Hz-es hullámok így hidegfront-hatást képesek kiváltani akkor is, amikor éppen nincs front, vagy akár melegfront idején is.

A 3 Hz-es mágneses hullámok így a naphatások sajátos osztályába tartoznak. Ezek a naphatások, akár ébren vagyunk, akár alszunk, a mély alvásra jellemző agyhullámok tartományában érkeznek be szervezetünkbe, és így fejtik ki egészségi állapotunkat is módosító jellegzetes hatásaikat. Csakhogy a mély alvásra jellemző 3 Hz-es hullám egyben azt is jelzi: nemcsak egészségi állapotunk, hanem elsősorban mélytudati állapotunk az, amire a Nap kitörései hatásukat kifejtik. A mélytudati agyhullámok információtartalmai mindmáig ismeretlenek, az agykutatók vizsgálataira, megfejtésre várnak. Így aztán az időjárás-érzékenységben tulajdonképpen mélytudatunk, gondolataink módosítják szervezetünk működését, egészségi állapotunkat.

A bioelektromosság gyorsan kifejlődő tudománya megmutatta, hogy az életjelenségek lényegi összefüggésben állnak a kozmikus, földi, bioszferikus, kollektív és individuális elektromágneses terekkel. A bioelektromosság tudományának elméleti megalapozása még távolról sem teljes, de a gyakorlatban már egy sor orvosi eljárás (biorezonancia-terápia, elektroterápia, magnetoterápia stb) alkalmazza a szerzett felismeréseket. Mivel az elektromágneses terek nemcsak szervezetünk belsejére korlátozódnak, hanem biotereink ki is sugárzódnak és kölcsönhatnak a külső EM terekkel, ezért életünket képesek összekötni más élőlények hasonló tereivel és kozmikus erőterekkel. A bioelektromosság tudománya alapvető jelentőségű tudománnyá képes kifejlődni, hogy választ adjon az élet és a pszichikum természetének és működésének kérdéseire.

A német fizikus, Winfried Otto Schumann által 1952-ben felfedezett Schumann-hullám (7.83 Hz.) viszont egy figyelemre méltó szakaszt jelöl az említett frekvencia-skálán. Villámlás alkalmával jön létre, több más frekvenciával együtt. Villámok tápl álják és modulálják. Az emberre inkább nyugtató hatással van, mintsem felizgassa õt. Ezen a frekvencián indul be a viszonylagosan mély önkívületi állapot. Szembetûnõ, hogy ez a frekvencia, amire a bioritmust is visszavezetik, egybeesik földünk rezonancia-frekvenciájával. Ezt a jelenséget Nikola Tesla, horvát fizikus fedezte fel a 20. század elején (amikor a vezetõmentes energiaátvitellel kísérletezett). Ilyenkor egy olyan mátrixról beszélünk, ami a „föld minden életjelenségére érvényes”. Ez a frekvencia nyilvánvalóan ideális feltételeket biztosít, és minden életforma fejlõdésére elõnyösen hat. A Schumann-frekvencia egybeesik a szervezet különbözõ ritmusaival (relaxáció), de ugyanakkor ideális bázisul szolgál gyors reakciók számára is, mint például a sebek gyógyulása, és a tanulás. Összefüggésben van a tudati állapotokkal és a lélek rezdüléseivel. Kapcsolatban van az érzelmekkel, az érzékeléssel, a felfogással

A Schumann hullámok a Földet körülölelő, alacsony frekvenciájú elektromágneses hullámok melyekbe beleszülettünk évezredek óta. Ezek az összetett Föld-Nap és időjárás kölcsönhatásától jönnek létre. Pl. érezhető, hogy az időjárási frontok, a borult, esős idő stb. hatására változhat a közérzetünk (a Schumann hullámok rezgésfrekvenciájával együtt), a hangulatállapotunk, bágyadtabbá vagy pont élénkebbé válhatunk.

A Földfelszín és ionoszféra közötti mágneses kölcsönhatások eredményeképpen egy rendkívül alacsony, 7,83 Hz frekvenciájú rezgés mérhető bolygónkon mindenütt (Winfried Otto Schumann, München, 1952). 1978-ban kiderült, hogy a Schumann hullámok megegyeznek az ember agy 7-10 Hz-es alfahullámainak rezgésszámával. A Schumann hullámok az egész bolygónkat körbeölelő elektromos mezőt (rácsot, hálót) alkotnak így ez a rezgés a Föld összes emlősénél azonos.

Ez a mágneses tér hangolja össze szervezetünk egész kémiai folyamatát, ez a mező gondoskodik az emberi szervezet egészségének, harmóniájának fenntartásáról is. Az űrállomásokon mesterségesen állították elő az asztronauták számára a Schumann rezonanciát, hogy szervezetükben ne tolódjék el az energetikai egyensúly.