A KERESZTÉNYEK ISTENE

Kevés kifejezésünk rendelkezik azzal a tulajdonsággal, amivel az „isten” szavunk: majdnem mindenkinek mást jelent.

A hívő keresztények előtt többnyire egy nagyhatalmú, lehetőleg hófehér szakállú Atya képe jelenik meg, aki fölöttünk a mennyben ül trónusán, mindent lát, és minden rosszat megbüntet.

MODERN ISTENKÉP

Nézzünk meg egy másik istenképet, ami egyre inkább teret hódít, és nem is akárkik, hanem a tudomány jeles képviselői, fizikusok, kémikusok, csillagászok, biológusok vallják, egyre többen. Ők Istent nem egy személynek képzelik el, hanem valamiféle intelligens teremtő erőnek, amely áthatja a világegyetemet és tartalmazza azt az információt, amely alapján felépülnek a különféle létformák és lezajlanak a különböző folyamatok. A tudósok minél jobban megismerik a világot, annál inkább kételkednek abban, hogy a véletlenszerűen alakult ki. Ez olyan képtelenség lenne, mintha a számítógépünk egyszer csak magától összeállítaná mondjuk a „Csillagok háborúja” játékprogramot, és játszana is rajta.

 

Megdöbbentő Max Planck atomkutató 1993-as, híressé vált firenzei beszéde, ami egy atomfizikus kongresszuson hangzott el:

„Fizikusként, azaz olyan emberként, aki egész életét a józan tudománynak, tudniillik az anyag kutatásának szentelte, bizton állíthatom, hogy mentes vagyok minden szeleburdiságtól, így kutatásaim eredményeképpen a következőt mondhatom Önöknek az atomról: az anyag mint olyan egyszerűen nem létezik! Minden anyag csupán egy erő által jöhet létre és csak ennek révén létezhet, mely az atom részeit mozgásba hozza, és a legapróbb naprendszerben, az atomban tartja össze azokat. Mivel azonban a világegyetemben sem intelligens, sem örök erő nem létezik, így e mögött az erő mögött egy tudatos, intelligens szellemet kell feltételeznünk. Ez a szellem minden anyag ősoka! Nem a látható, múlandó anyag a valódi, az igazi, hanem a láthatatlan, halhatatlan szellem az igazi! Mivel azonban egy ilyen szellemi lény nem származhat önmagából, hanem teremtettnek kell lennie, így nem szégyellem ezt a titokzatos Teremtőt a korábbi évezredek földi kultúrnépeihez hasonlóan Istennek nevezni.”

A MAGYARSÁG HITE

A magyarság őstörténetében fontos szerepet játszottak a gyógyító-tanító táltosok. Ők azt mondták, minden ember isten. Az ősi köszönés: „Isten, isten!” annyit tesz „felismerem benned az istent”. Ez a hitvallás alapozta meg a teremtő ember egészséges büszkeségét, emberi tartását. Aktívan részt vettek a világ alakításában, nem a vak sors áldozatainak érezték magukat. Tehát szerintük Isten bennünk lakozik. Minden ember isten. A Teremtő lakozik bennünk, és mi a Teremtőben vagyunk.

JÉZUS TANÍTÁSAI

Valószínű, hogy a magyarság Jézustól tanulta ezt a hitvallást. Jézus hirdette, hogy minden emberben ott lakik az isten. „Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?” (János 10:34).

Azt is mondta, hogy talán majd egyszer megértik ezt tanítványai. Tisztában volt vele, hogy kevesen tudják értelmezni szavait.

„De ők nem hallják és nem értik ezt, mivel sötétségben járnak, a föld minden erői meginognak. Bár azt mondtam: Isteneknek mondanak titeket, és a Magasságbeli fiai vagytok mind.” (Zsoltárok könyve 82:5-6).

Hogyan is van ez? Akkor Isten rajtunk kívül van, vagy inkább bennünk?

 

AZ ÓKORI ISTENEK

Az istenekről alkotott elképzeléseinket végképp összezavarhatja az a soktagú pantheon, amivel pld. az ókori görögök, rómaiak, mezopotámiaiak, sumérek, hinduk, kínaiak, japánok, maják, aztékok, kelták stb büszkélkedhetnek. Ezen népek mitológiájában nagyon is „emberszerű” isteneket találunk, akik civódnak vagy akár háborúznak egymással, lopnak, bosszút állnak és néha még az embereket is felhasználják kicsinyes céljaik érdekében.

A kora ókor istenei rendkívül különösek! A róluk fennmaradt mítoszok alapján több kutató hiszi, hogy sokkal inkább egy fejlettebb civilizáció képviselői voltak. Éles viták alakultak ki arról, hogy földi, vagy földön kívüli eredetűek ezek a lények. Nézzük meg az egyik legérdekesebb forrást róluk!

SUMÉR AGYAGTÁBLÁK

Az egyik legnagyobb mezopotámiai felfedezés Assur-ban-apli király könyvtára, amely több mint 25 000 agyagtáblát halmozott fel. Az ékírás szerint eggyel több bolygó van naprendszerünkben. A sumérok eredetileg a Nibiru nevet adták neki. Ez a hatalmas bolygó a naprendszer többi bolygójával ellentétes irányban kering a nap körül. A sumérok feljegyzései szerint minden 3600 évben halad keresztül naprendszerünkön, s megérkezése nagy eseménynek számít, természeti katasztrófákat, özönvizet okozhat. A sumérok úgy tudták, hogy keringése során a Nibiru olyan közel haladt el egykor, hogy egyik holdja beleütközött az Ősföldbe és felét leszakította. Feljegyzések szerint az Ősföld egyik csonkját ez kimozdította, ezért az a Mars és a Vénusz körül kezdett keringeni, s belőle keletkezett a ma is ismert Föld. A másik rész pedig millió darabra robbant szét, a sumérok által „kovácsoltvas karkötőnek” nevezett sávba rendeződött, melyet ma a Mars és Jupiter között elterülő aszteroida övezetként ismerünk. De az ókori civilizáció honnan tudhatott a szabad szemmel nem látható aszteroida övezetről?
A bolygó tudatos lakóit anunnakinak, vagy nefilimeknek nevezték. Magas termetűeknek írták le őket: a nők elérik a 6-8, a férfiak pedig a 10-12 méter magasságot. Nem halhatatlanok, ám életük hosszúsága 360 000 földi évnek felel meg. A sumér feljegyzések szerint a nefilimeknek bolygójukon a mi mai környezeti problémáinkhoz hasonló légköri gondokat kellett kezelniük. A Nibiru pályája oly távol esik a Naptól, hogy melegét muszáj volt az atmoszférán belül tartani. A nefilimek tudósai úgy határoztak, aranyrészecskéket juttatnak a légkörbe, mely a meleget és a fényt, mint egy tükör veri vissza. Nagy aranymennyiséget kívántak beszerezni. A sumér írások feljegyezték, hogy a nefilimek rendelkeztek az űrutazás képességével, s űrhajókon, rakétákon ábrázolják őket. A nefilimek végigkutatták az összes bolygót és úgy vélték, a Föld mélységei nagy mennyiségű aranyat rejtenek, azonban nem hajthatták végre az űrutazást a két bolygó mérhetetlen távolsága miatt. Várniuk kellett a megfelelő pillanatra.
Így hát kb. 400 000 évvel ezelőtt egy csapat érkezett, melynek célja az arany bányászása volt. A nefilimek csoportját 12 vezető irányította, velük érkezett 600 munkás és 300 küldött, akik az űrhajót felügyelték. Először Mezopotámiában telepedtek le, városokat építettek, azonban az aranyat Délkelet-Afrikában bányászták. Ez az oka, hogy az első embertani adatok Afrikából, a civilizációs adatok pedig sumér irányból jönnek. A 12 vezető közül Enlil volt a bányászok vezetője. Nagy mennyiségű aranyat termeltek ki, majd minden 3600 évben, amikor a Nibiru közel került, hazaszállították az aranyat. A sumér feljegyzések szerint ez a munka 100-150 000 évig folytatódott, ám ekkor kitört egy nefilim lázadás. A munkások nem akarták tovább folytatni a bányászatot. A vezetők úgy határoztak, kiválasztanak egyet a Földön létező életformák közül, s ennek a lénynek a vérét összekeverik anyaggal majd egy nefilim férfi magjával, így alkotva egy új fajt, amely az eddigi fajoknál fejlettebb, de még ellenőrzésük alatt tarthatják, s amely feladata eleinte csak az aranykitermelés volt. A sumér a legrégebbi ismert nyelv a világon, a héber biblia bizonyítottan a sumér kultúra hamvaiból nőtt ki.

TUDOMÁNYOS BIZONYÍTÉKOK

A történet pikantériája: a fenti szöveget a hivatalos történetírás mítosznak minősítette! Holott egyre gyűlnek az olyan régészeti és tudományos bizonyítékok, amik amellett szólnak, hogy ez nagyon is megtörténhetett.
Pontosan azon a helyen, ahol a sumér iratok szerint a kitermelés folyt, a régészek egykori aranybányákra leltek, melyek nagyjából 200 000 évesek. A homo sapiens(azaz mi) aranyat bányászott ezen a területen, csontjainkat megtalálták a helyszínen. Vajon milyen okból bányásztunk mi itt aranyat? Nem bukkantak aranyra az ősi leletek között. Akkor meg hová lett a kibányászott arany?
A Biblia elmondása szerint is léteztek a Földön óriások, azt azonban nem említi kik voltak, s mást sem közöl róluk.

„És látták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok és vevének magoknak feleséget mindazok közül, kiket megkedveltek vala. És mondta az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje százhúsz esztendő. Az óriások valának a Földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nékik. Ezek ama hatalmasok, akik eleitől fogva híres-neves emberek voltak” A sumér feljegyzések érdekes megvilágításba helyezik a Biblia eme részletét. A régebbi Biblia tartalmazza az óriások neveit is. „Nephilimnek” nevezi őket, s a szó hangzása pontosan olyan, mint amit a sumér ékiratok említenek.

Nemrég nagy visszhangja volt a tudományos világban annak a kutatásnak, mely szerint genetikusok azonosították legősibb génszakaszunkat. Módszerük alapján visszavezették, honnan származhatott a homo sapiens legelső, legősibb egyede. Eszerint az emberiség ősanyja Dél-Kelet Afrikában él!

Ha a sumér agyagtáblák történetéről bebizonyosodna, hogy valóban megtörtént dolgot mesélnek el, meglenne az a bizonyos „hiányzó láncszem”, ami megmagyarázná az ókori kultúrák hirtelen, előzmény nélküli megjelenését. A homo sapiens több százezer évig csak gyűjtögetett, vadászott, aztán hirtelen városokat alapított, földet művelt, kézműves remekeket készített. Nem is akármilyen színvonalon. A Stonehenge, vagy a piramisok építése a mai napig meghaladja a mérnöki képességeket!

Paleoarcheológiai kutatások szerint valóban bekövetkeztek jelentős változások kb. 3600 évente a Földön. Több alacsonyabban fekvő területeken árvízre utaló vastag iszapréteget találtak. A fák évgyűrűinek elvékonyodásán látszik, hogy egyfajta „nukleáris tél” jelensége állt be. Ami azt jelenti, hogy jelentősen csökkent a földfelszínre jutó napsugárzás, valószínűleg a légkörbe kerülő nagy mennyiségű por és/vagy füst miatt, ami nagyfokú lehűlést okozott. Ezzel együtt az élővilág nagyarányú pusztulását, az emberi közösségekben népességszám csökkenést. Több évig tartó zord időjárást okozott valamilyen katasztrófa. Lehet, hogy tényleg a Nibiru?