Üdvözöllek! Freya vagyok.

Hallgasd énekem. A távoli idők homályából szólok hozzád. 

Hozzád, aki a teremtés kibomló virága, nő vagy.
Hozzád, aki a földi erők éles kardja, férfi vagy.

Énekmondó vagyok. Egy másik égitestről érkeztünk a Földre társaimmal több ezer éve. Itt istennőként tisztelnek. A feladatom, hogy vigyázzak az Élet, a Szerelem, a Gyermekáldás szentségére. Évezredek óta mindenütt az embereket segítettem. Sokféleképpen neveztek a különböző népek. Ezt a nevemet a kelta testvéreimtől kaptam, akik között először éltem. 

Most azért vagyok itt újra, mert baj van. Nagy baj van. Te is tudod, hisz a te lelked kínlódása, segélykiáltása is egy a sok közül, ami idehívott.
Vágyod a szerelmet, családot, gyermekáldást.
Vágyod az örömöt, hogy legyenek ünnepek. Meg is kapod ezeket, mégsem vagy elégedett.

A szerelem üres lesz hamar, vagy fájdalmas hatalmi harccá alakul.
Gyermeked nyűgös, tiszteletlen, romboló.
A családod sokszor legfőbb ellenséged is.
Az ünnepek önmagunk előtt is tagadva, a pénzszórás és örömtelen rohanás napjai. 

Pedig a lelked mélyén tudod, ennek nem így kellene lennie.
Valahol van egy másik világ.
Ahol az igaz szerelem véget nem érő mise lelkünk templomában.
Ahol a gyermek isten áldása, és az élet diadala minden dolog felett.
Ahol a család nem csak földi, de égi szövetség, mely megvédi tagjait világok pusztulásakor is.
Ahol az ünnepek az öröm tarka pillangói, melyek a szürke hétköznapok küzdelmei után vigalomport hintenek szívről-szívre szállva. 

Ha te is ezt a világot keresed, gyere, ülj le mellém! Hallgasd meg Freya énekét!